Valami történt a Raising Hope második évadjának 14. részében, amit most el fogok spoilerezni. Aki nem akarja előre tudni, az ugorja át az első két bekezdést, onnantól biztonságban lesz. Na szóval, a Raising Hope egyik visszatérő szála kezdettől a Jimmy és Sabrina közti „will they-won’t they” huzavona, a klasszikus paraméterekkel: a szerencsétlen srác, aki titkon epekedik a jófej csaj után, akinek viszont van barátja – persze, tapló. Az írók javára írható, hogy sosem vitték túlzásba szálat, hagyták, hogy működjön köztük a kémia haverként is, nem erőltették az összeboronálásukat. Időnként persze előjöttek Jimmy/Sabrina-centrikus epizódokkal, mint az új évad 13. része, ahol a Chance-család összefog, nehogy Wyatt elráncigálja Afrikába Sabrinát.
A 14. rész ezt a vonalat látszott továbbvinni, tipikus szitkomos megoldással: Jimmy felbérel egy kamubarátnőt, hogy féltékenységet ébresszen Sabrinában. A sorozat mostanra belerázódott egy kényelmes ritmusba, a Chance-szülők mindig szállítják a poénokat, ez az epizód is jópofa volt, bár elég kiszámítható… egészen a végéig, amikor is meglépték, hogy egy vicces, giccs határán egyensúlyozó, de abszolút megható és ötletes jelenetben, az évad kellős közepén, amikor senki nem számít rá (na jó, az epizód időzítése sugallhatta), összehozták Jimmyéket. Ki tudja, meddig fogják együtt tartani őket az írók, de már ez a lépés elég volt, hogy izgatottabban várjam a következő részeket, hogy felpezsdüljön a sorozat, a karakterek közti megszokott viszonyok. Miért fél mégis megtenni oly sok más sorozat ugyanezt?
A „will they, won’t they”, más néven beteljesületlen vágyakozás (Unresolved Sexual Tension – UST) egyszerre kötelező elem és pestis a sorozatokban. Az okokig egy nyolcvanas évekbeli sorozathoz, Moonlightinghoz (nálunk A simlis és a szende címen futott) kell visszanyúlnunk, és az erről elhíresült, közmondásos Moonlighting-átokhoz. A sorozat főhősei, David és Maddie (Bruce Willis és Cybill Shepherd) évekig kerülgették egymást, mígnem a harmadik évad végén lefeküdtek egymással. A sorozat ezt követően mélyrepülésbe kezdett, elvánszorgott valahogy az ötödik évad végéig, ahol meg is kapta a kaszát. Mégpedig azért – így szól a tévhit –, mert a nézőket csak odáig érdekelte, odáig érdekelhette a két magánkopó története, amíg össze nem jöttek, onnantól nem lehetett mit kezdeni a sztorival, a boldog pár unalmassá vált.
Van tehát egy átkunk: ha egy sorozatban a két – gyakran tűz és víz – főszereplő, akik közt az adja a feszültséget, hogy mikor borulnak egymás karjaiba, végül összejönnek, a sorozatnak annyi, garantáltan unalomba fullad. Ergo, a vágyódást addig kell húzni, ameddig csak lehet. A következőkben megnézzük, igazolható-e a Moonlighting-átok, és egyáltalán, kell-e nekünk feltétlenül ez a klisé.
.jpg)
