top-image

Lassan itt a téli szünet, amit valójában el lehet felejteni, hiszen az évekkel ezelőtt megtapasztalt tendencia mostanra teljesen megváltozott. December közepén is vannak új részek több sorozat esetében, valamint januárban nagyon sok visszatérő van, vagy épp újabb szériák mutatkoznak be. Ettől függetlenül húzzuk meg most a vonalat és tekintsük át, hogy mi történt eddig. Nagyító nélkül jöjjön egy kis nézettség, statisztika arról, hogy melyik csatorna mit mutatott be, mit kaszált és mitől várja esetleg a csodát az idei évadban. Egy szubjektív vélemény arról, hogy miért érdemes (vagy sem) network sorozatokat nézni. De tudjátok, egy tábortűz körül a legkönnyebb kibeszélni ezt a témát, szóval ne fogjátok majd vissza magatokat.

Amit így rögtön az elején bátran le kell írnom, hogy a tábortűz körül talán én vagyok az a szerencsétlen bátor, még lélegző blogger, akinek nem sült ki az agya a rengeteg nagyon "jó" network sorozattól. Büszkén vállalom, hogy a CW közel teljes palettáját követem, bejönnek az ABC orvosos illetve teljesen új sorozatai, és még az NBC-ről sem kapcsolok el. De, mivel tudom, hogy azért itt is van minőség, gyorsan megemlíteném, hogy a jó, igazán jó szériák kimaradnak azért. Az ipari hulladék szintű CSI viszont sosem tudott megfogni, mint ahogy az NCIS sem köt le, de ne is szaladjunk ennyire előre. Nézzük először az újoncokat, a visszatérő sorozatokkal elég lesz később foglalkozni.

Idén az öt csatorna 43 újoncot rendelt be, legalábbis májusban még nagyjából ennyivel tudtunk számolni. Ezek közül már biztosan be lett mutatva 25, gyorsan kiszámolható, hogy 18 sorozat vár még ránk januártól. Már most mondhatom egészen nyugodtan, hogy a legjobbak még hátra vannak. A bemutatott újoncok közül hatot már elvitt a kaszás, és többre is hasonló sors vár, függetlenül attól, hogy teljes első évados berendelést kaptak. Mielőtt még a csatornákat egyesével átnéznénk, jöjjön egy kis nézettség: 11 hét után (ennyi telt el eddig a szezonból) össznézettség (háztartások) tekintetében a CBS vezet (7,9/13), ami 4% emelkedést jelent az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest. (További nézettségek: ABC (6.3/10) +3%; FOX (5.6/9) +17%; NBC (4.7/8) -6%; CW (1.4/2) -13%). A nézettségi adatokból jól látszik, hogy össznézettség tekintetében a FOX-nak jött be leginkább ez az év, hiszen ők tudtak a legtöbbet növekedni, míg a CW 13%-os vesztesége nem éppen kecsegtető.

Ha egy kicsit tovább finomítjuk az adatokat, akkor 18-49, a kereskedelmileg fontos korosztályban a FOX megosztani kényszerül az első helyét. Tegyük fel a kérdést, meglepő, hogy a lista élén a CBS is ott szerepel a FOX mellett? A CBS számára ez 4%-os emelkedést jelent az előző évhez képest (3,4/9), a FOX pedig 17%-is emelkedést könyvelhet el az év ezen szakaszában (3,4/9). (További nézettségek: ABC (2.8/8) nincs változás, NBC (2.6/7) -7%; CW (0.9/3) -25%.) Hasonlóan az össznézettséghez, itt is csak annyit tudunk a számok alapján elmondani, hogy a FOX nagy emelkedésben, míg a CW hatalmas zuhanásban. Ennél ráadásul mélyebbre is tudunk ásni, vannak további adatok is (18-34), amelyek már azt mutatják, hogy az első helyen a FOX örömködik (3,0/8) 11%-os emelkedéssel az előző évhez képest. Az utolsó helyen viszont a CW szerencsétlenkedik (1,0/3), ami nem lenne meglepő, a 23%-os csökkenés viszont nem nevezhető még finoman sem jó eredménynek.

Öntörvényű, szabályoknak fittyet hányó, a bűnözőknél is mocskosabb zsaru. Kiskirály a civilizálatlan, törvények nélküli Vadnyugaton. Változásra képtelen, átlagember maffiavezér. Kitalált életet élő, önmagát tucatnyi, hazugságból felépített védőpáncél mögé rejtő reklámügynök. Tévéképernyőnkre – főleg a kábeles adóknak köszönhetően – az elmúlt bő évtizedben beköltöztek az antihősök, hogy hétről hétre szurkolhassunk… velük? Ellenük? Hogy hétről hétre szembesítsenek minket az emberi természet sötétebbik oldalával, hol elborzasszanak, hol szimpátiát keltsenek, de soha ne tudjunk dűlőre jutni velük, és mindeközben lebilincselően izgalmas karaktertanulmányokkal ajándékozzanak meg.

Mégis, az utóbbi egy-két évben mintha megtörni látszana az antihősök egyeduralma, fogyatkoznak az ellenszenves, ambivalens főszereplők, helyükre mintha hagyományosabb hőstípusok térnének vissza. Lecsengőben volna az antihős-hullám? Egyáltalán, szükség van még többre közülük? Lehet még újat mutatni a Mad Men, a Maffiózók vagy a Sons of Anarchy után? Ezeket a kérdéseket járom körül a kábelcsatornák világában (rövid országos kitekintéssel).

"Bender: On the count of three, you will awaken feeling refreshed, as if Futurama were never cancelled by idiots and then brought back by bigger idiots."

Az egyik legritkább jelenség a televíziózásban. A sorozat, melyet elküldtek az örök vadászmezőkre, magyarán a csatorna hivatalosan is bejelentette a kaszát, valamilyen úton-módon mégiscsak megkapja a második esélyt. Bizonyára mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy milyen szép lenne ha az idő előtt eltávozó kedvenc sorozatainkat felélesztenék, azonban tisztában vagyunk vele, hogy minderre vajmi kevés esély van. A kivétel természetesen ebben az esetben is erősíti a szabályt, néhány szerencsés alkotásnak sikerült ez a nem mindennapi mutatvány, a mostani összeállítás őket veszi górcső alá.

A sorozat megszűnése és újbóli képernyőre kerülése között eltelt idő változó, a két legszélsőségesebbet említem, néhány napos, valamint 14 éves hiátusról is van tudomásunk. Előfordult, hogy az adott csatorna gondolta meg magát és hozta vissza az adott szériát a képernyőre, ennél tán valamivel gyakoribb az, hogy a konkurencia látja meg benne a lehetőséget. Az persze más kérdés, hogy a sorozat mennyire élt az új lehetősséggel, találunk példát arra, hogy az újjáélesztést követően siker lett és még évekig a képernyőn maradt, de ennek az ellenkezőjével, a gyenge nézettség utáni gyors kaszával is találkozhattunk.  

Az újbóli műsorba kerülésnek természetesen számos oka lehet, a rajongók különféle tiltakozási akciójától elkezdve a sikeres DVD filmeken keresztül az alkotók kitartó munkájáig.

Ismerkedjünk meg a sorozattörténelem legemlékezetesebb visszatéréseivel:

America's Most Wanted: amikor még szombaton is nézettségi verseny volt... 1996-ban a Fox elkaszálta az America's Most Wanted-et, helyette pedig egy sitcom-blokkot alakított ki a hét utolsó előtti napján (többek között a Married with Children is szombatra került). Mindez hatalmas felzúduláshoz vezetett, 200.000 panaszlevél érkezett a csatornához, többek között az FBI igazgatója Louis Freeh, 37 állam kormányzója, valamint számos rendőrörs tiltakozott a döntés ellen. A Fox visszakozott - mindezt elősegítette a sitcomok gyenge szereplése is, így a szökevénykereső műsor mindössze hat hetes hiátus után visszakerült a képernyőre.

A széria, melynek egyik adásában Kate Austen (Lost) is szerepet kapott, a Fox történetének leghosszabb ideig műsoron lévő alkotása volt. Nem véletlen a múlt idő, 2011-ben ugyanis másodszor is elkaszálták, ekkor már nem levélben, hanem facebookon és twitteren protezsáltak a rajongók, eredménytelenül. A történet azonban szerencsére nem itt ér véget, a Lifetime lecsapott a műsorra és nekik köszönhetően december 2-án kezdetét vette a 25-ik évad.

Cagney and Lacey: a CBS 1983-ben elkaszálta, így első nekifutásra mindössze mindössze két évadot élt meg. A rajongók azonban nem hagyták annyiban a dolgot, sikeres levélíró kampányt folytattak, melynek eredményeképp a csatorna folytatta a manhattani rendőrnők kalandjait. Ezt követően még négy évig volt műsoron, a 90-es években pedig tévéfilmek is készültek. A rajongók kitartásának köszönhetően egyedülálló rekordot állított fel a sorozat: a két főszereplőnő Sharon Gless és Tyne Daly egymást követő hat alkalommal vihette haza (négyszer Daly, kétszer Gless nyert) a legjobb női főszereplőnek járó Emmy-díjat.

Elérkezett az év vége, ilyenkor gombamód szaporodnak el a neten a különböző tévés toplisták, legyen szó legjobb sorozatokról, epizódokról, tévés eseményekről, és még sorolhatnám. Mi is tervezzük a blogon összesíteni a 2011-es év tapasztalatait, sorrendbe rakni kedvenc sorozatainkat (bár más formában, mint azt megszokhattátok); ebben a posztsorozatban néhány csatorna éves teljesítményét értékeljük ki. Nem kell megijedni, nem fogjuk végigvenni mindegyikét, ám némelyik csatorna igencsak eseménydús évet zárhat, és úgy véljük, a jövőt tekintve is érdekes, tanulságos megvizsgálni, mi történt ezen csatornák háza táján.

Kezdjük egy viszonylag fiatal kábeladóval, az AMC-vel, amely egészen pontosan 2007-ben, a Mad Mennel tört be a már akkor is telített kábeles mezőnybe, és tevékenységével egy egészen elképesztő sikertörténetet mondhat magáénak, néhány év alatt kritikuskedvenccé nőtte ki magát.

A csatorna üzenete kezdettől egyértelmű volt: alkotók, ha kábelre vágytok, gyertek hozzánk, tőlünk abszolút kreatív szabadságot kaptok, és mivel ti lesztek az első fiókáink, dédelgetni fogunk benneteket, ti lesztek a szemünk fényei. Az elmúlt öt évben hat bekért pilotból hat sorozatot rendeltek be (lefordítva: minden pilotjukból sorozat lett), és csupán az egyikük nem érte meg a második évadot. A díjátadókat évek óta két sorozatuk uralja, a Mad Men zsinórban négy éve viszi el az Emmyt, míg a színészi kategóriákban a Breaking Bad megállíthatatlan, az újságírók évvégi toplistáin pedig rendszerint csak az a kérdés, milyen sorrendben állnak a dobogó csúcsán. 2010-ben ráadásul első anyagi sikerüket is elkönyvelhették a The Walking Deaddel.

Kicsit bő lére eresztettem a bevezetőt, viszont érzékeltetni akartam, honnan jutott el röpke egy év leforgása alatt a csatorna oda, hogy ugyanazok a tévés szakírók, akik januárban még aranytojást tojó tyúkként hordozták a vállukon, az év második felében egymással versenyezve írjanak hosszas elemzéseket az AMC sorsa feletti aggodalmukról. Gyors egymásutánban négy botrány is övezte az AMC-t: a csatorna és Matthew Weiner hadakozása, a The Killing fináléja által kiváltott felzúdulás, Frank Darabont kirúgása a The Walking Dead éléről, és végül egy, a Mad Men-tárgyaláshoz hasonló fiaskó a Breaking Baddel. Mindehhez még hozzátehetjük új westernjük, a Hell on Wheels lagymatag fogadtatását és részről részre zuhanó nézettségét, és láthatjuk, hogy legalábbis felemás évet zárt az AMC. Mi folyik itt?

Sokat gondolkoztam azon mostanában, hogy az idei évadban elinduló mesék vajon egy új trend megszületését jelentik, vagy csak egy jól sikerült próbálkozás, ami pünkösdi királyság jelleggel gyorsan ki is hal majd? A választ erre a kérdésre majd csak pár év múlva fogjuk megkapni, de járjuk addig is körül a témát, reménykedve abban, hogy évek múlva is megéri majd a Tábortűz köré gyűlni, később visszatérhetünk erre a kérdésre. Nem az a fő cél, hogy meggyőzzünk bárkit is, hogy a Grimm és a Once Upon A Time nagyon jó sorozatok, hanem hogy egy kicsit ránézzünk a trendek szerepére. 

Kezdjük azzal, hogy mi a közös a következő emberekben: John Carter, Derek Shepherd, Bobby Donnell, Gil Grissom? Szeretjük vagy sem, nézzük vagy sem, olyan karakterek ők, akik mellett nagyon sokan felnőttünk. A maguk korában, az indulásnál még egyikük sikerére sem fogadtunk volna (értsd: ki gondolta volna, hogy 10 évadok lesznek ezekben a sorozatokban?), viszont jókor jöttek és meghatároztak a tv-nézést nagyon sokáig. Az orvosi, jogi, nyomozós sorozatok sikere töretlen volt éveken keresztül, és bár most is a képernyőn vannak, már nem annyira hangos tőlük a világ, igaz a nézettség indokolja a maradásukat a minőség viszont nagyon elmarad az elvárttól. Ez persze szubjektív, de pont ezért is örülök kifejezetten ennek a felületnek, ki lehet tárgyalni az ilyen kérdéseket.

Posztsorozatunkban olyan állításokat fogunk közelebbről megnézni, amelyek egyre több helyen ütik fel a fejüket. Szisztematikusan végigmegyünk rajtuk, bebizonyítva, hogy semmi sem igaz az egészből. Aztán biztos lesz olyan is, ahol (magunkat is meglepve) kénytelenek leszünk belátni, hogy bizony van alapjuk ezeknek a véleményeknek. Az első részben az eredetiség kerül terítékre.

Az elmúlt években sokfelé lehetett olyanokat olvasni, hogy Hollywoodhoz hasonlóan az amerikai network televíziózásból is eltűnőben vannak az eredeti ötletek, mindenhol előtérbe kerülnek a feldolgozások, remake-ek, amiknek mi, sorozatkedvelők isszuk meg a levét, hiszen eltűnnek az igazán jól megírt, high-concept sorozatok. Túl sok pénz forog kockán az iparágban, mindenki inkább biztosra megy és olyan sorozatot rendel be, amivel nem vállal felesleges kockázatokat. Ha pedig nincs semmi ilyesmi, akkor csinálnak egy újabb nyomozós szériát, az úgyis mindig sikeres lesz, hiszen a procedurális sorozat a végtelenségig ismételhető.

otletek3.jpg
Ez utóbbit a legkönnyebb megcáfolni. El kell fogadni, hogy a televízió eléggé ciklikus médium: ha egyetlen sorozat sikeres lesz, az elkerülhetetlenül azt vonja maga után, hogy a többiek is meg fognak próbálkozni egy hasonlóval. A 2000-es években a nyomozós sorozatok valóban előtérbe kerültek, de ugyanez igaz volt a 80-as években is. A 70-es évek végén a szappanoperák, a 60-asokban a westernsorozatok, az 50-es évek végén pedig a ma már klasszikusnak számító sitcomok szárnyalásának lehettek tanúi az akkori tévénézők. Mint ahogy az is valószínű, hogy az Once Upon a Time és a Grimm idei sikere után jövőre a western mellett a mesei témák lesznek a slágerötletek az írók fejében.

De a nyomozós sorozatok áradata ma már rég a múlté! Jelenleg az öt országos televízión összesen 73 órányi programozható műsoridő van (a maradékot a heti hírműsorok és az amerikai futball teszi ki). A 2011/12-es évadban ebből a 73 órából összesen 15 órában mennek nyomozós sorozatok (kettővel kevesebben, mint a tavalyi, és néggyel kevesebben, mint a tavalyelőtti évben), ráadásul túlnyomó többséggel a CBS-en. Ez a teljes műsoridő 20%-a! Ráadásul ezek között mindössze három újonc sorozatot találni, 10 pedig legalább három éve műsoron van, tehát nem mondhatjuk, hogy ez lenne a csatornák új csapásiránya.

Tehát a nyomozós sorozatokból nem lehet Dunát rekeszteni. Azért tűnik soknak az arányuk, mert könnyen tipizálhatók, holott az egy franchise-hoz tartozókon kívül azért elég nagy különbségek vannak köztük (kinek jutna eszébe összehasonlítani egy CSI-t mondjuk a Castle-lel?). Ezzel az erővel panaszkodhatnánk a tinisorozatok áradatára is, hiszen 7 is megy belőlük a The CW-n!

Az a vád azonban, hogy túl kevés az eredeti ötlet, már komolyabb elmélyülést kíván.

Igen, jogosan merül fel a kérdés. Jómagam is úgy vélem, hogy jelenleg a magyar tévés, sorozatos újságírás teljesen le van fedve, hiszen mindenki megtalálhatja azt, ami igazán érdekli ebben a világban. Blogunk szerzői is elismert tévés bloggerek, akik különféle platformokon mondják meg a magukét az amerikai (és más külföldi és magyar) tévés világról.

Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, hogy manapság a sorozatnézés az egyre szélesebb körben terjedő hobbik közé sorolódott. Egyre többen néznek egyre több sorozatot, valamiért mégis elsikkad az értékes vélemény és információ, hiszen olyanok is úgy érzik, hogy nekik a Sorozatjunkie, a Sorozatguru vagy a comment:com a reggeli kötelező olvasmányuk, akiknek egyébként semmi szükségük nem lenne rá. Főleg azért, mert néznek két sorozatot, a tévés világ működéséhez nem értenek, és ami még fontosabb: nem is akarják megérteni.

Idestova három éve nézem tehetetlenül ezt folyamatot, az értelmes, hozzáértő kommunikáció megszűnését. És ahogy egyre többen csatlakoztak ezen véleményemhez, úgy fogalmazódott meg bennünk egyre inkább ennek a blognak a gondolata. És most íme, egy unalmas délutánon végre belevágtunk!

Ezen a blogon nem lesznek mindennapi hírek, reggeli nézettségek. Nem lesznek epizódkibeszélők, előzetesek, plakátok. Azt mindannyian megtartjuk a saját blogunkra. Ez a blog azoknak szól, akik szeretnének egy kicsit jobban elmélyedni a tévévilág kulisszái mögött, meg szeretnék érteni a működési mechanizmusokat, hogy mi áll az egyes események hátterében.

Ettől ez még nem szakmai blog. A célunk olyan elemző írások megjelentetése, amelyek más platformon valószínűleg nem feltétlenül lennének népszerűek, holott az igazán mély tartalom ezekben jelenne meg. Az, hogy ezeknek a segítségével kineveljünk egy újabb, tévézéshez értő generációt, egy olyan közösséget kialakítva, akikkel hosszasan és értelmesen el tudunk beszélgetni (vagy éppen vitázni) a televíziózás és a sorozatvilág mindennapi eseményeiről.

Lehet, hogy halva született ötlet. Egy próbát azért megér.

A Tábortűz csapata: Bruzsy, Deino, Donnie, Gaines, szucsitg és teddike. 

bottom-img
süti beállítások módosítása