Posztsorozatunkban olyan állításokat fogunk közelebbről megnézni, amelyek egyre több helyen ütik fel a fejüket. Szisztematikusan végigmegyünk rajtuk, bebizonyítva, hogy semmi sem igaz az egészből. Aztán biztos lesz olyan is, ahol (magunkat is meglepve) kénytelenek leszünk belátni, hogy bizony van alapjuk ezeknek a véleményeknek. Az első részben az eredetiség kerül terítékre.

Az elmúlt években sokfelé lehetett olyanokat olvasni, hogy Hollywoodhoz hasonlóan az amerikai network televíziózásból is eltűnőben vannak az eredeti ötletek, mindenhol előtérbe kerülnek a feldolgozások, remake-ek, amiknek mi, sorozatkedvelők isszuk meg a levét, hiszen eltűnnek az igazán jól megírt, high-concept sorozatok. Túl sok pénz forog kockán az iparágban, mindenki inkább biztosra megy és olyan sorozatot rendel be, amivel nem vállal felesleges kockázatokat. Ha pedig nincs semmi ilyesmi, akkor csinálnak egy újabb nyomozós szériát, az úgyis mindig sikeres lesz, hiszen a procedurális sorozat a végtelenségig ismételhető.

Ez utóbbit a legkönnyebb megcáfolni. El kell fogadni, hogy a televízió eléggé ciklikus médium: ha egyetlen sorozat sikeres lesz, az elkerülhetetlenül azt vonja maga után, hogy a többiek is meg fognak próbálkozni egy hasonlóval. A 2000-es években a nyomozós sorozatok valóban előtérbe kerültek, de ugyanez igaz volt a 80-as években is. A 70-es évek végén a szappanoperák, a 60-asokban a westernsorozatok, az 50-es évek végén pedig a ma már klasszikusnak számító sitcomok szárnyalásának lehettek tanúi az akkori tévénézők. Mint ahogy az is valószínű, hogy az Once Upon a Time és a Grimm idei sikere után jövőre a western mellett a mesei témák lesznek a slágerötletek az írók fejében.

De a nyomozós sorozatok áradata ma már rég a múlté! Jelenleg az öt országos televízión összesen 73 órányi programozható műsoridő van (a maradékot a heti hírműsorok és az amerikai futball teszi ki). A 2011/12-es évadban ebből a 73 órából összesen 15 órában mennek nyomozós sorozatok (kettővel kevesebben, mint a tavalyi, és néggyel kevesebben, mint a tavalyelőtti évben), ráadásul túlnyomó többséggel a CBS-en. Ez a teljes műsoridő 20%-a! Ráadásul ezek között mindössze három újonc sorozatot találni, 10 pedig legalább három éve műsoron van, tehát nem mondhatjuk, hogy ez lenne a csatornák új csapásiránya.

Tehát a nyomozós sorozatokból nem lehet Dunát rekeszteni. Azért tűnik soknak az arányuk, mert könnyen tipizálhatók, holott az egy franchise-hoz tartozókon kívül azért elég nagy különbségek vannak köztük (kinek jutna eszébe összehasonlítani egy CSI-t mondjuk a Castle-lel?). Ezzel az erővel panaszkodhatnánk a tinisorozatok áradatára is, hiszen 7 is megy belőlük a The CW-n!

Az a vád azonban, hogy túl kevés az eredeti ötlet, már komolyabb elmélyülést kíván.

Valóban, első ránézésre előfordulnak nyomai ennek. Csak kíváncsiságból felnéztem a FutonCritic DevWatch szekciójába, hogy az elmúlt egy hónapban milyen ötletek kaptak forgatókönyv-berendelést a nagy csatornáktól. Lássuk, mit találtam:

• Penoza (ABC): egy holland dráma feldolgozása.
• Wolf Hall (HBO): Hilary Mantel Man Booker-díjat nyert történelmi regényéből.
• McMafia (NBC): Misha Glenny brit író könyvének feldolgozása.
• The Munsters (NBC): Bryan Fuller feldolgozza az 1964 és 66 között futott legendás sorozatot (pilotberendelést kapott!).
• Danny Hollwood (The CW): izraeli dramedy feldolgozás.
• Hannibal (NBC): Bryan Fuller drámája a Thomas Harris regényeiből illetve a filmekből ismert Hannibal Lecterről (13 részes berendelést kapott!).
• Under the Dome (Showtime): Stephen King azonos című regényének sorozatosítása.
• Women of Steel (ABC): egy mexikói drámasorozat feldolgozása.
• Life Isn’t Everything (CBS): egy izraeli sitcom feldolgozása.
• Unreal Estate (HBO): Michael Gross hamarosan megjelenő regényének feldolgozása.
• The Avalon (ABC): egy szingapúri zenés-dráma feldolgozása.
• The Power Broker (HBO): Robert Caro Pulitzer-díjas regénye alapján.
• Red Band Society (ABC): a katalán Polseres Vermelles című sorozat alapján.
• Walking Through Walls (Showtime): Philip Smith önéletrajzi regénye alapján
• Wiseguy (NBC): A CBS 80-as évekbeli sorozatának remake-je
• Home Game (ABC): Michael Lewis azonos című regénye alapján.

Mindehhez jön még az, hogy korábban szintén pilotszkriptet rendeltek a Source Code (CBS), a The Adjustment Bureau (SyFy) és a The Lincoln Lawyer (ABC) című filmekből is.

Nem mondom, ijesztő lista, ami ráadásul semmit se jelent, hiszen kettő kivételével mindössze forgatókönyvekről van szó (az a kettő is Bryan Fullertől van, a Hannibal finanszírozásában pedig az NBC Universal nincs benne, mindössze licenszdíjat fizet majd érte). Azért így is van néhány olyan tény, amit érdemes kiemelni:

Egy: a 19 rendelésnek a negyede prémium kábelcsatornán van, olyan adón, ahol a nézettség egyáltalán nem tényező egy sorozat sikeressége szempontjából. Tehát a feldolgozások erőltetése nem a network tévék sajátjai, ha jó az alapanyag, azt érdemes mindenkinek átültetni az amerikai tévékbe.

Kettő: a brit és kanadai formátumok virágzása után sok más ország felé is nyitnak az adók. Elsősorban e két országból származó sorozatok amerikai remake-jei kaptak negatív visszhangot, aminek egyetlen oka van: ismertük az eredeti verziót. Az elmúlt években Izrael már egyre inkább jelen volt ilyen téren, ott például már messze nem ez a helyzet, ráadásul nagyon jó sorozatok készültek az ottani alapanyagokból, gondoljunk csak az In Treatmentre vagy a Homelandre. Egy szingapúri, mexikói sorozatnak pedig végképp rendkívül alacsony az ismertsége, tehát ezek nem csak az amerikai nézőknél, hanem a magyar sorozatrajongóknál is tiszta lappal indulhatnak.

És végül három: körülbelül háromszor ennyi szkriptet rendeltek be az elmúlt hetekben eredeti ötletek alapján.

Nyilván ez az utóbbi szintén nem bizonyít semmit, hiszen nem tudjuk, milyen a csatornák hozzáállása ezekhez a sorozatötletekhez. Melyek azok, amelyeket egy valóban meggyőző pitchet követően rendeltek meg (és így jó esélyük van a későbbi pilot- illetve sorozatberendelésre), és mi volt az, ahol egy rámenős, de a felsőbb körökben szeretett írót vagy producert a „jó, nézzük meg, aztán majd meglátjuk” szöveggel szereltek le.

Sokkal egyszerűbb, ha a már megvalósult remake-ekre, feldolgozásokra, illetve azok sikerére koncentrálunk. Mondjuk nézzük a Couplingot az NBC-n. 4 rész után kasza. Hmmm. Little Britain USA? 6 rész. Bionic Woman? 8. Eleventh Hour, Melrose Place, Knight Rider, Life on Mars, Skins US – egy évad. Persze, vannak kivételek, hisz ott az NBC egyik legnagyobb modernkori sikere, az Office; az American Idol; a Battlestar Galactica újragondolása fanfavorit sorozattá nőtte ki magát; idén pedig a Shameless és a Being Human remake kapott második évadot kábelen, de a múlt nem épp azt igazolta, hogy ezek a remake-ek annyira nagyon működnének hosszú távon. Akkor miért ragaszkodnának ennyire hozzájuk a csatornák?

Hát persze, biztos a pénz. Most nem fogok belemenni a sorozatok pénzügyi hátterébe (ebből is lesz hamarosan egy igen részletes poszt), de azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy a csatornák elsődleges bevételi forrása a reklámidő.  Az a reklámidő, amit minden év májusában előre adnak el az upfrontson megjelent reklámozóknak, és aminek fejében egy bizonyos nézettséget vállalnak a kijelölt timeslotra. Az upfrontsok fő célja lenyűgözni a reklámozókat, meggyőzni őket arról, hogy a reklámjaikat minél több amerikai fogja látni, miközben arra vár, hogy a kedvence visszatérjen a pár perces szünetről.  Egy külföldön sikeres sorozatban pedig jobban bíznak a reklámozók, ezért több pénzt fizetnek azért, hogy alatta láthassák a nézők a termékeiket? Vajon tényleg így van?

Szerencsére pontosan tudjuk követni, hogy egy adott timeslot reklámideje dollárra pontosan mennyiért kelt el a legnagyobb ügynökségek között. Az AdAge adatbázisát itt a blogon is megnézhetik az érdeklődők, az elmúlt négy évre visszamenőleg.

Idén valóban több remake kapott esélyt, mint az ezt megelőző években, hiszen bemutatásra került a Prime Suspect, a Free Agents és az X-Factor amerikai verziója, a Charlie’s Angels újragondolása. A Secret Circle is egy sikeres könyvsorozatból készült, valamint a később bemutatásra kerülő The Firm és a Napoleon Dynamite is könyves illetve filmes előzményekkel rendelkezik. Lássuk akkor, hogy mennyiért keltek el a reklámperceik!

• The X-Factor: 320.669$
• Charlie's Angels: 69.640$
• Prime Suspect: 93.902$
• Free Agents: 78.010$
• The Secret Circle: 45.970$
• The Firm: 104.500$
• Napoleon Dynamite: 120.500$

Ezek a számok önmagukban megint nem sokat érnek, de tegyük mondjuk mellé a korábbi listákat ugyanezekről a timeslotokról. A Prime Suspect valamennyire elmarad az egy évvel azelőtti The Apprentice évad reklámáraitól, ami akkorát bukott a régi-új napján, hogy gyorsan vissza is menekítették vasárnapra (előző évről Jay Lenoval nem érdemes összehasonlítani, hiszen ott az alacsony ár az alacsony gyártási költséggel, valamint a talkshowkra jellemző, szinte nulla DVR nézettséggel párosult). Mindkettőt egy újonc sitcom vezette fel, az ellenfél pedig ugyanaz a két sorozat volt, a Mentalist és a Private Practice.

A Free Agentsnél nem lehetett tudni, mire lehet számítani, hiszen az X-Factor ellen kellett bizonyítania a komédiának, ráadásul ott volt ellenfélnek az ABC szerdai sitcomblokkja is. Az ár teljesen reálisnak tűnhetett májusban, az már más kérdés, hogy a sorozat négy rész után beleállt a földbe és lekerült a képernyőről.

Az X-Factor csütörtökön is bekavart, a Result Show-val, így a Charlie’s Angels reklámideje és nézettségi várakozása messze alulmaradt a korábbi évekétől ugyanebben a slotban. És bár a tehetségkutató valós eredménye töredéke annak, amit a reklámozók (és a FOX) elvártak tőle, a nézők nem a bunyózó angyalokat (és Minka Kelly seggét) választották, akik így szintén jobblétre szenderültek.

De például ott van a The Secret Circle is, ami a Vampire Diaries mögött sikerre volt ítélve a CW-n, a reklámozók mégis úgy várták, hogy arányaiban véve sokkal kevésbé fogja megtartani a felvezetés nézettségét, mint egy évvel korábban a Nikita. Ami fura, tekintve hogy mindkét sorozat ugyanannak az írónőnek a regényeiből készült.

És ha már előkerült a Nikita: itt ugye szintén egy remake-ről van szó, ráadásul olyanról, ami (a Hawaii Five-0-val együtt) túlélte az első évadát. Íme a számaik idén:

• Hawaii Five-0: 130.514$
• Nikita: 29.374$

És tavaly:

• Hawaii Five-0: 133.900$
• Nikita: 61.584$

Láthatjuk, hogy ezeknek a nézettsége se hozta az elvárásokat, a H50-ban idén is szinte ugyanannyiba kerül fél perc reklám, mint egy évvel korábban, amikor csak tippelni lehetett a sorozat teljesítményére - a Nikita pedig péntekre kerülve felezte a reklámbevételeit.

Ezek után kijelenthetjük, hogy bizony a reklámozók egyáltalán nem tekintenek biztos sikerként egy feldolgozás-sorozatra, épp emiatt nem kiemelkedő a reklámperc eladásuk sem. Reálisan állnak hozzájuk, ugyanúgy, ahogy egy saját ötletből készült szériához állnának. Persze a csatorna még mindig számíthat arra, hogy a nézőknek csont nélkül be fog jönni, és a magas nézettséget hozva a következő évadban a reklámbevételek is feljebb kúszhatnak, de mint látszik, egyáltalán nem ez a tendencia: a H50 elvan, a Nikita gyengélkedik, az X-Factor csalódás, a Prime Suspect, a Free Agents és a Charlie’s Angels pedig meg se élte a 2012-es évet. És akkor nem is beszélve az NBC tavalyi Wonder Woman feldolgozásáról, aminek a pilotja annyira rossz lett, hogy berendelni se merték.

A csatornák tehát nem erőltetik fölöslegesen a remake-eket, hiszen nem éri meg nekik. Akkor hát mégis mi az ok, hogy első blikkre ennyire egyhangúnak tűnik a kínálat? Egyszerű: az írók ilyen témákat hoznak, és ha megtetszik a csatornáknak, ugyanúgy foglalkoznak vele, mint egy eredeti ötlettel. És az se igaz, hogy az írók lustaságból, a kreativitás hiányából választják ezeket a sorozatokat, hiszen az alapötlet csak a pilotig elég, utána azt a sorozatot meg is kell írni. Egyszerűen tetszik nekik a téma, úgy látják, hogy van fantázia egy ilyen sorozat átültetésében, sőt, nem egyszer külön kreativitás is kell hozzá.

A remake tehát nem veszélyezteti a sorozatvilágot, nem miattuk tűnnek el a high concept, a szerializált és a sci-fi sorozatok a network tévéről. Annak egyetlen oka van, ami minél egyszerűbb, annál lesújtóbb: nem nézik őket elegen…